Lefogy eft koppintással
C Ha hallgatod ezt a történetet, máris veszélyben vagy. Talán Sadie meg én vagyunk az egyetlen lefogy eft koppintással. Menj az iskolába! Keresd meg a szekrényt. Nem mondom meg, melyik iskoláról és melyik szekrényről beszélek, mert ha te vagy a megfelelő ember, úgyis megtalálod.
Mire ezt végighallgatod, tudni fogod, mit jelentenek a számok. Csak ne feledd, hogy a történet, amit most elmesélünk, még nem teljes.
EFT Kopogtatás Szorongás Ellen - Érzelmi Felszabadulás Technika
Rajtad áll, hogyan fog véget érni. Ami a legfontosabb: amikor majd kinyitod a csomagot, és meglá- tod, mi van benne, legfeljebb egy hétig tartsd magadnál. Nagy lesz a kísértés, hogy megtartsd, hiszen szinte korlátlan hatalmat kapsz tőle, de ha túl sokáig marad nálad, idővel elemészt. Mihamarabb lesd el a titkait, és add tovább! Rejtsd el valaki más számára, ahogyan Sadie és én elrejtettük neked.
- Újévi állásfoglalás lefogy mém
- Fogyás összehasonlítása tárgyakkal
Aztán készülj, mert egyszerre nagyon érdekes lesz az életed. Na jó, Sadie most azt mondja, ne húzzam az időt, és vágjak bele a történetbe. Minden Londonban kezdődött aznap este, amikor apánk felrobbantotta a British Museumot.
A nevem Carter Kane. Tizennégy éves vagyok, és egy bőröndben la- kom.
db. „Hozzászólás” szóra releváns honlap áttekinthető listája
Azt hiszed, viccelek? Nyolcéves korom óta járom a világot apám- mal. Los Angelesben születtem, de apám régész, és a munkája miatt folyton utaznunk kell. Főleg Egyiptomba járunk, merthogy ez a szakte- rülete. Ha bemész egy könyvesboltba, és lefogy eft koppintással egy Egyiptomról szóló könyvet, azt jó eséllyel dr. Julius Kane írta. Érdekel, hogyan ka- parták ki az egyiptomiak a múmiák agyát, hogyan építették a pirami- sokat vagy hogyan átkozták el Tutanhamon sírját?
Apám a te embe- red.
Persze más oka is volt rá, hogy ennyit utazzon, de akkor még nem ismertem a titkát. Nem jártam iskolába. Apám otthon tanított — nem mintha lett vol- na igazi otthonunk.
Azok a dolgok fogyás cpa kínál szóba, amiket ő fontosnak tartott, úgyhogy rengeteget tanultam Egyiptomról, kosárlabdázókról és apám kedvenc zenészeiről. Ezenkívül rengeteget olvastam is — jó- formán bármit, ami a kezem ügyébe került, apám történelemkönyvei- től a fantasyregényekig —, merthogy sokat ücsörögtem szállodai szo- bákban, repülőtereken meg külföldi ásatásokon, ahol nem ismertem senkit.
Lefogy eft koppintással mindig azt akarta, hogy tegyem le a könyvet, és játsszak egy kicsit. Próbáltál már összehozni egy kosármeccset az egyiptomi Asszuánban? Nem könnyű.
Na szóval, apám már korán megtanított rá, hogy mindenemet egy akkora bőröndben tartsam, ami befér egy repülőgép ülés fölötti cso- magtartójába.
Árpád Szuperforró téma lett a szolidaritás. Állítólag nyerésben is van, meg abból lesz a jövő nagyobb kenyere. Tekintsük meg ezért közelebbről, mi is volna ez.
Ő maga is ugyanígy csomagolt, csak neki járt egy plusz táska a régészfelszerelés számára. Első szabály: soha nem nézhettem be a régésztáskájába. Ezt a szabályt soha nem is szegtem meg a rob- banás napjáig. Karácsony este történt.
A felső hasi zsírvesztés legjobb módja voltunk, ahol a húgomat, Sadie-t látogattuk meg. Tudod, apám egy évben csak két napot tölthet vele — egyet télen, egyet pedig nyáron —, mert a nagyszüleim gyűlölik. Miután anyánk meghalt, a szülei a mi nagyszüleink nagy jogi csatározásba bonyo- lódtak apámmal. Hat ügyvéd, két ökölharc meg egy spatulával elkö- vetett, kis híján halálos kimenetelű támadás után ne kérdezzétek jogot szereztek rá, hogy maguknál tartsák Sadie-t Angliában.
Sadie csak hatéves volt, két évvel fiatalabb nálam, és nem tudtak kettőnket nevelni — legalábbis ez volt a kifogásuk, hogy engem miért nem fo- gadnak be.
Nem azt hallod - Page 22 - Kugelblitz! - Ménemszópaleofozoiskola.hu
Sadie tehát brit diáklányként nevelkedett, én pedig be- utaztam a világot apámmal. A húgommal csak évente kétszer talál- koztunk, ami nekem tökéletesen meg is felelt. Igen, arról is fogok beszélni. Esős, hűvös délután volt. Amíg befelé taxiztunk a városba, apám végig feszültnek tűnt. Egyébként apám nagydarab fickó, az ember nem gondolná, hogy oka lenne bármitől is tartani.
A bőre sötétbarna, mint az enyém, átha- tó barna szemével, kopasz fejével és kecskeszakállával tagbaszakadt gonosz tudósnak tűnik. Aznap délután a kasmír télikabátját meg a legjobb barna öltönyét viselte, amiben a nyilvános előadásait tartja. Általában csak úgy árad belőle az önbizalom, és azonnal a figyelem középpontjába kerül, ha belép valahová, néha azonban — mint aznap délután — egy másik oldalát is láttam, amit nem igazán értettem.
Fe- szengve kapkodta a fejét, mintha üldöznének bennünket. Minden a legna- gyobb rendben. Ez leginkább azért zavart, mert apám rettentő rosszul hazudik. Mindig tudtam, ha rejteget valamit, de azt is, hogy hiába piszkálom, úgysem fogja kibökni az igazságot.
Join the conversation
Valószínűleg engem akart óvni, bár fogalmam sem volt, hogy mitől. Néha az jutott eszembe, hogy valami sötét titok lehet a múltjában, vagy egy régi ellensége követi, de nevetségesnek tűnt a gondolat.
Apám egyszerű régész. Még egy dolog aggasztott: apám az ölében szorongatta a régész- táskáját. Ezt általában csak akkor teszi, ha veszélyben vagyunk. Mint amikor fegyveresek csörtettek be a szállodánkba Kairóban. Lövéseket hallottam az előcsarnokból, és lerohantam, hogy megnézzem, mi van apámmal. Mire odaértem, már higgadtan cipzározta be a táskáját, a három öntudatlan fegyveres pedig fejjel lefelé lógott a csillárról, hosszú, bokáig lefogy eft koppintással ingük a nyakukba csúszott, hogy kilátszott a boxeralsójuk.
Apám azt állította, nem látott semmit, a rendőrség pe- dig végül arra jutott, hogy a csillárral történt valami lefogy eft koppintással baleset. Egy másik alkalommal zavargások kellős közepébe keveredtünk Párizsban. Apám belökött a legközelebb parkoló autó hátuljába, azt mondta, húzzam össze magam.
Lefeküdtem a padlóra az ülések kö- zött, és szorosan becsuktam a szemem. Hallottam, hogy apám a veze- tőülésen a táskájában turkál, és magában morgolódik, miközben oda- kint a tomboló tömeg tört-zúzott. Pár perccel később apám közölte, hogy most már felülhetek.
Az utcában minden más autót felborítottak és felgyújtottak. A mienket lemosták és levaxolták, az ablaktörlő alá pedig egy csomó húszeurós bankjegyet tömködtek. Így vagy úgy, megtanultam tisztelni a táskát.
A szerencsehozó amu- lettünk volt. Amikor azonban apám elkezdte szorongatni, az azt jelen- tette, hogy szükségünk is van a szerencsére. Áthajtottunk a városközponton, méghozzá keleti irányban, a nagy- szüleim lakása felé. Elhaladtunk a Buckingham-palota aranyszínű ka- pui és a Trafalgar téren álló magas kőoszlop mellett.
London elég me- nő hely, de ha az ember annyit utazik, mint én, egy idő után összefoly- nak a városok. Néha más gyerekek, akikkel összefutok, azt mondják, hogy szerintük nagyon szerencsés vagyok, amiért ennyit utazhatok.
- Az eltűnt repülőgép után kutatva újabb
- Szia Egon!
Csakhogy mi nem nyaralni megyünk, és nincs is annyi pénzünk, hogy flancosan utazzunk. Néha elég durva helyeken szállunk meg, és szinte sehol nem maradunk pár napnál tovább. Többnyire inkább menekült- nek érzem magunkat, mint turistának. Senki nem gondolná, hogy apám munkája veszélyes. Olyan címek- kel tart előadásokat, mint például Valóban halálos lehet az egyiptomi mágia? De mint mondtam, van egy másik oldala is. Állandóan óvatos- kodik, alaposan átnézi a szállodai szobákat, mielőtt egyáltalán meg- engedné, hogy belépjek.
Berohan egy múzeumba valamilyen kiállítási tárgy kedvéért, gyorsan lefirkant pár jegyzetet, aztán már vágtat is kifelé, mintha attól félne, hogy a biztonsági kamerák lefilmezik. Egyszer kisebb koromban átrohantunk a Charles de Gaulle repté- ren, hogy az utolsó pillanatban még elérjük a gépünket, de apa nem nyugodott meg, amíg fel nem szálltunk. Akkor kertelés nélkül meg- kérdeztem tőle, mi elől menekül, ő meg úgy nézett rám, mintha a biz- tosítószeget húztam volna ki egy gránátból.
Egy pillanatra megijed- tem, hogy igazat fog mondani, de aztán csak lefogy eft koppintással egyet a vállán. Ezután úgy döntöttem, hogy talán jobb, ha nem teszek fel kérdése- ket.
Nagyszüleim, a Faust házaspár, egy lakóparkban éltek a Canary Wharf közelében, közvetlenül a Temze partján. A taxi a járdaszegélynél tett ki bennünket, és apám megkérte sofőrt, hogy váljon.
- Victoza toll a fogyás mellékhatásaihoz
- Az articsóka tea jó a fogyáshoz
Félúton jártunk a bejárat felé, amikor apa mozdulatlanná dermedt. Aztán megfordult, és hátranézett. Aztán észrevettem a ballonkabátos férfit. Az utca túloldalán állt, egy kiszáradt fának támaszkodott.
A teste hordóalakú volt, bőre színe, mint a pörkölt kávéé. Kabátja és fekete, halszálkás öltönye drágának tűnt. Hosszú haját lófarokba fonta, fekete nyúlszőr kalapját pedig olyan mélyen a homlokába húzta, hogy karimája félig eltakarta sötét, kerek szemüvegét. Egy jazz-zenészre emlékeztetett, abból a fajtából, akiknek a koncertjeire apám el szokott cipelni.
Bár a szemét nem láttam, az a benyomásom támadt, hogy figyel bennünket. Gondoltam, apám egy régi barátja vagy kollégája lehet. Akármerre jártunk, mindenhol ismerősökbe botlottunk. Az azért külö- nösnek tűnt, hogy ez az ember ott várt ránk a nagyszüleim háza előtt. És nem tűnt éppen vidámnak. A taxinál találkozunk.
Ezzel elindult a ballonkabátos felé, ami azt jelentette, hogy két választásom maradt: vagy követem őt, és kiderítem, mi folyik, vagy engedelmeskedem. A valamivel kevésbé veszélyes megoldást választottam. Elindultam a húgomért.
Még be sem kopogtattam, amikor Sadie máris ajtót nyitott. A karjában tartotta Muffin nevű macskáját, akit apától kapott bú- csúajándékul hat évvel korábban.
Muffin mintha egyáltalán nem nőtt és nem öregedett volna. Borzas, sárga-fekete bundájával miniatűr leopárdnak tűnt, okos sárga szeme és hegyes füle túl nagy volt a fejé- hez képest.
A nyakörvéről egyiptomi ezüstmedál lógott. Nem is emlé- keztetett muffinra, de hát Sadie még kicsi volt, amikor elnevezte, úgyhogy nem illik cikizni a névadásért.
Newsletter
Ami azt illeti, Sadie sem változott sokat nyár óta. Először is olyan rég- óta él Angliában, hogy brit akcentusa van. Aztán meg fehér anyánkra ütött, így a bőre sokkal világosabb az enyémnél. Egyenes, karamellszí- nű haja nem mondható éppen szőkének, de nem is barna, és általában élénk színű csíkokat fest bele magának. Aznap piros csíkok húzódtak benne a bal oldalon.
